One less car! (and one less bike)

 

(A Váci úton, a Nyugatinál.)

Házdísznéző: Krúdy Gyula utca

Kedves Olvasóink!

E havi kreatív házdíszítés rovatunkban két technikát mutatunk be önöknek. Reméljük, sikerül felketlenünk érdeklődésüket, és Önök is nekilátnak sivár és elhanyagolt környezetük kicsinosításának. 

Nagy, ronda és rozsdás fémfelületeken kiválóan alkalmazható ez a díszítőfestés. Egyszerű motívumokat alkalmazzunk, így gyorsan elkészülünk a munkával, és ha elkoszolódik a képünk, könnyedén kijavíthatjuk, vagy akár újat is készíthetünk. Egyszerű technika, bárki megpróbálkozhat vele.

 

 

A kreatív vakolást már képzettebb olvasóinknak ajánljuk. Ezt sokkal bonyolultabb és időigényesebb kivitelezni, az eredmény azonban önmagáért beszél. (És képzeljék csak el szomszédaik arcát, amikor megpillantják az Önök domborművel díszített falát.)

 

 

Jó munkát kívánunk, a jövő hónapban ismét találkozunk!

Időutazó: Városliget - Jégpálya

Városligeti időutazásunk első állomása a jégpálya. A Budapesti Korcsolyázó Egylet, az ország első ilyen egyesülete, 1869-ben alakult. Ezzel egy időben meg is nyitották a városligeti jégpályát, amit akkor még csak egy fából készült pavilon szolgált ki. Ez volt a korcsolyafelkötő hely és a melegedő. 

 

(A városligeti jégpálya régi favázas épületét Hofhauser Antal tervezte)

A BKE pályázatot írt ki egy nagyobb korcsolyacsarnok építésére, amit Lechner Ödön nyert meg. Ez volt az egyik első munkája. 

 

 

(A városligeti korcsolyacsarnok, alaprajza, Lechner Ödön)

Lechner egyemeletes központi épületrészt tervezett, hozzá nyitott folyosókkal kapcsolódó nyolcszögletű pavilonokkal.

 

(A Korcsolyacsarnok Klösz György  felvételén)

 

A tó felé nyitott, fából készült tetőpavilonban játszott a zenekar – nyílván megfelelő mennyiségű rumos teával megtámogatva. A földszinten volt a korcsolyafelkötő csarnok, felette a nagyterem, az egyik pavilonban a melegedő, a másikban a büfé kapott helyet. 

 

(id. Divald Károly felvétele)

 

Lechner gyönyörű, légies, keleti és reneszánsz hatásokat egyesítő épületét hamar kinőtte a BKE. Már 1895-ben sor került az átépítésére. Ennek terveit id. Francsek Imre készítette. Az alapozás nehézségei miatt felhasználták a korábbi építmény 12-14 méter mélyre levert cölöpalapozását. A Lechner-féle épület egy része beépült az újba is. Bár az alaprajz hasonló maradt, az épület nagyobb lett, és külsőleg teljesen megváltozott. Könnyedség helyett inkább tekintélyesség, és ünnepélyesség jellemezi. 

 

 

 

(Az új csarnok Erdélyi Mór és Monostory György képein)

1926-ban alakították át műjégpályává. Ekkor az épület is átesett egy kisebb változtatáson. Ifj. Paulheim Ferenc íves alaprajzú kétszintes toldalékokat tervezett a két oldalon elhelyezkedő pavilonokhoz. 

 

 

(Megtoldva)

 

(Képeslap 1900 körül.)

Profilváltás

 

Még egy kirakat az Erzsébet körútról.

Megviselt menyasszonyok

Kirakat az Erzsébet körúton.

Időutazó: a Városliget

A Városliget. Olyan természetes, hogy ott van és bármikor ki lehet menni bringázni, kutyát sétáltatni, focizni, piknikezni, vagy csak sétálni egyet.

Városligeti-tó, Klösz György, 1875 után.

Korcsolyázók 1910 körül.

A terület első említése Rogeriustól való a XIII. századból. Az ekkor még nagyrészt mocsaras területen szálltak meg a IV. Béla országgíűlésére összegyűlt emberek. Amikor nem szállásterület volt, leginkább legelőként hasznosítptták, erre utal az Ökördűlő elnevezés. Mátyásnak agaras kertje volt itt. A török időkben ez a terület is elpusztult, csak Mária Terézia idejében kezdett újra virágozni. Szó szerint, mert elrendelték a terület fásítását és rendezését. Lipót császár Pest városának adományozta, az akkor már Városerdőnek nevezett területet.

 

Korcsolyázók a Városligeti-tavon, naptárkép 1840 körül.

1799-ben a bérlő Batthyány József esztergomi érsek megbízásából tavat létesítettek, két szigettel. A nagyobbik – a Páva- majd Nádor-sziget – helyén ma a Széchenyi-fürdő áll. A kisebbik szigeten, a Drót-szigeten, ma a Vajdahunyadvára található. A sziget a rá vezető vashídról kapta a nevét. Anton Frigyes bécsi mester hídját 1865-ben bontották le.

 

Dróthíd a Városligetben, Hofbauer János rézkarca, 1828 körül.

1813-ban a Szépítő Bizottmány pályázatot írt ki népkert kialíkítására, amin a francia származású Heinrich Nebbien nyert meg. Nebbien hatalmas felmérő munkát végzett a pályázat benyújtása előtt. Elképzelései csak részben valósultak meg. Nem lett semmi a hatalmas klasszicista díszkapuzatból, a Nádor-szigetre, több építészeti stílust ötvöző, majorságból, és a szabadtéri színházból.

A Városliget felmérési rajza, Nebbien.

 A Városliget tervezett kialakítása, Nebbien.

 A Városliget bejáratának terve, Nebbien.

 Majorsági épületek Nebbien tervén.

1866-ban megnyílt az Állatkert, 1885-ben az Országos Kiállítás, 1913-ban a Széchenyi-fürdő (ezekről majd később). Közben megrendezték a Millenniumi Kiállítást (erről már korábban), ekkor vezették a tóba a Rákos-patak vizét, töltötték fel a Nádor-sziget körüli tórészt. A fák jelentős részét kivágték, hogy helyet csináljanak a több, mint kétszáz építménynek.
Ezeken kívül más látványosságok is csábították az embereket a Városligetbe: a Feszty-körkép, mutatványosok, árusok, vendéglők és cirkuszosok.

 

A körhinta és a Feszty-körkép épülete, meg egy sor árusítóbódé 1910 körül

Wampetics vendéglő, 1904 előtt, Stefánia út.

Fotográfus szemmel: Ács Irén

(Angyalföld, 1964)

1924. október 24-én született Szécsényben, 1938-tól Szécsényben fényképésztanuló, 1940-1942: Budapesten Székely Aladár híres Váci utcai műtermében volt segéd. 1942-1944 között a Hafa laboratóriumában dolgozott. 1954-ben a Néphadsereg című napilapnál kezdte fotóriporteri pályáját. 1959-től 1992-ig az Ország-Világ című képes hetilap fotóriportere. 

(Angyalföld, 1964)

Elsősorban zsánerképeket, néprajzi és eseményfotókat, portrékat készít. A közel négy évtizedet átfogó fotóriporteri munkássága idején a világ számos országából tudósított. Fényképezett tájakat, köznapi és híres embereket, politikusokat. Felvételei a mindennapok szépségét és fájdalmát, örömét és szomorúságát idézik föl letisztult képi nyelven.

(Az Erzsébet híd újjáépítése, 1963)

Hollókői fényképeit Tihanyban, Párizsban, Jeruzsálemben, Prágában és Londonban is kiállították. Életművét (körülbelül 70 000 negatívot) a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára őrzi: feldolgozásuk - az alkotó közreműködésével - folyamatos.

(Budapest, 1960)

Díjak: 1964-ben a World Press Photo pályázaton emlékplakettet, 1978-ban az Izvesztyija nemzetközi pályázaton I. díjat nyert. 1988-ban megkapta a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll kitüntetését, 1999-ben pedig a Magyar Fotóművészek Szövetségének Életmű-díját. (A Légyott c. kötetből)

(Hősök tere, 1964)

Fotóalbumai:
Palócország (Corvina kiadó, 1984)
Nógrádi Képek (Nógrádi Múzeum, 1985)
Hollókő (Corvina kiadó, 1990)
Istenek a Palóc Olimposzon (Nógrád Megyei Közgyűlés, 1994)
Magyarország Otthon (Jövendő Kiadó, 1997)
„Őrizd meg..." (Liget Műhely Alapítvány, 2000)
Légyott (Interart Stúdió, 2003)

(Kalauznők ebédszünetben, 1962)

Közreműködésével készült könyvek:
Praznovszky Mihály: Horpács (Mikszáth Kiadó, 1994)
Dogossy Katalin: Azok a jó kis hatvanas évek (Ulpius, 2005)
Horgas Judit, Fák közt, padon (Liget, 2005)
Horgas Judit: Faltól falig (Liget, 2006)

(Széchenyi fürdő, 1962)

biztos, ami biztos

(Csengery utca)